Szolgálat

2016. január 18-tól 22-ig közösen ünnepeltük a testvéregyházakkal együtt, a Krisztus-hívők egységéért megrendezett ökumenikus imahetet. Az idei év mottója: „Arra hívattunk, hogy az ÚR nagy tetteit hirdessük!” (1Pét 2,9) A 2016. évi imaheti programot a lettországi keresztyének állították össze, melynek során fontosnak tartották, hogy felidézzék Péter apostol összefoglaló szavait, melyek Isten népének ismérvei hitbelileg és etikailag is. Ezek az ismérvek bibliai eredetűek, amelyek mind Krisztus egyházára vonatkozó kifejezések, olyanok mint „Választott nemzetség”, „királyi papság”, „Isten szent népe”, „Isten tulajdonába vett nép”. A katolikus, református, pünkösdi, baptista igehirdetők estéről estére ezeket a témákat vették sorra, valamint azokat a tetteket, amelyekről nem hallgathatunk, sem egyénileg sem közösségileg, mert felhívást kaptunk az egyház Urától, hogy hirdessük!

Az első este az örömről szólt. Az evangélium öröméről, ami nem pusztán egy emelkedett, kellemes érzelmi állapot, hanem olyan öröm, amely képes megváltoztatni, megújítani az emberi életet. Gyökeresen új irányba terelni, kimozdítani azt, ami félresiklott, beragadt. Ez a valódi, igazi örömhír, amely egyben az evangélium szó magyar jelentése is.

Kedd este, kissé provokatív módon, az igehirdető nekünk szegezte a kérdést, vajon melyik felekezetet szereti az Isten igazán. A katolikust, reformátust, baptistát, pünkösdit, evangélikust? Vagy akik a legtöbben vannak, vagy nem a régi, megszokott módon dicsérik az Istent? Hogyan lehet azt elfogadni, különösen ökumenikus közösségben, hogy a Mindenható számára mindannyian, felekezeti hovatartozás nélkül, egyformán fontosak vagyunk, mert az Ő megváltottai lehetünk, és az Ő felfoghatatlan kegyelméből élhetünk.

Szerda este a Magvető példázata került elő, ennek szomorú valósága és realitása, milyen nagy mértékben fogy a keresztények száma Európában. Templomokat, imaházakat zárnak be, adnak el, mert eltűntek, megszűntek hívő közösségek. De ugyanebből a példázatból kell észrevennünk azt is, hogy bár Isten igéje nagy veszteséggel dolgozik, csak az egy negyede hoz termést, de az hoz. Méghozzá nem is keveset, százszorosat. Istennek legyen hála, hogy még vagyunk, nem fogytunk el teljesen. Hitünk és reménységünk szerint ebbe a százszoros termést hozó egy negyedbe tartozunk mi is.

Csütörtök este Isten legfontosabb tettéről, feltétel nélküli szeretetéről szólt az igehirdető. Ami kiárad és érvényes minden emberre, kivétel nélkül. Az agapé, amely az elfogadáson túl mindig cselekvő szeretet is, hiszen Isten Jézus Krisztus halálában és feltámadásában mutatta ki, hogy milyen fontos számára az ember. Mindenki, hisz mindannyiunkért feláldozta magát.

Végül az utolsó estén, túl az összegzésen, újra hallhattuk, hogy nem saját jószándékunkból vagyunk együtt, hanem Isten igéje hívott és vezetett ide, hogy a felekezeti különbségek ellenére tudatosuljon bennünk, amit Péter apostol írt levelében, hogy ti. választott nemzetség vagytok, királyi papság, Isten szent népe, Isten tulajdona. Ő hozzá tartozunk, mert Ő Ura és Megváltója életünknek. Jó ezt közösen megélni, ebből erőt meríteni. Becsüljük meg, mert még mindig érvényes a német mártír lelkész, Dietrich Bonhoeffer megállapítása, miszerint:

„A keresztyén ember számára korántsem természetes dolog, hogy keresztyének között élhet. Jézus Krisztus ellenségei között élt. Tanítványai elhagyták. A kereszten egyedül volt, gonosztevők, csúfolódók között. Mégis azért jött, hogy ellenségeinek békét szerezzen. És ez alapján ne csodálkozzunk, ha ellenségeink körében telnek a mindennapjaink.”

Döbrentey Ildikó egyik imádságos kötetében ezt írja:

„Uram, minden szentmisén elhangzik: „Emeljük fel szívünket!” S mi válaszoljuk: „Felemeltük az Úrhoz!” A minap azt mondta nekem valaki: „Ideje lenne, hogy a keresztyének felemeljék végre a fejüket is!” Segíts bennünket, Uram, hogy felemeljük a fejünket, és ne hallgassunk, amikor a szomszéd vagy a kolléga Téged tesz nevetségessé, Uram, vagy Téged szid, vagy Téged akar meghazudtolni. Emeljük fel a fejünket, nézzünk szemébe a gyalázkodónak, és mondjuk azt: „Bármit is mondasz te, aki nem hiszel, az Úr téged is szeret. És bármit is teszel, azt az Úristen tenyerén teszed, az Ő jóvoltából és szeretetéből.” Mondjuk ezt emelt fővel, fennhangon, vagy mondjuk magunkban, de mondjuk! Áldj meg bennünket, Uram, adj nekünk bátorságot és szavakat, hogy vállaljunk Téged mindenütt: a családban, a munkahelyen, az iskolában, az utcán, a boltban, az orvosi váróban, vállaljunk mindig és mindenütt!”

Mindez ma is, most is igaz. A látható, hívő közösség mindig ajándék. Sőt csoda, amit hirdetnünk kell, felemelt fejjel és szívvel, mint az Úr nagy tettét, hogy az ígéret maggá, áldássá váljon minden ember számára.

Szöveg: Nepp Éva ev. lelkész
Fotók és videók: Kochné Inotai Gyöngyi, Tóth János

Ökumenikus imahét 2016 – Kochné Gyöngyi, Tóth János

Ökumenikus imahét 2016 Záróest, Szeretetvendégség – Tóth János