Beszámoló egy novemberi eseményről

Kettős eseményre gyűltek össze a Tolna-Baranya Egyházmegye presbiterei 2010. november 20-án, szombaton a paksi evangélikus templomban.

Szabó Vilmos Béla esperes nyitó áhítata után, a délelőtti program részeként a presbiteri csendesnap két előadása és az azokat követő beszélgetések kapcsán gondolkodhatott el a mintegy 100 jelenlévő a hit, valamint a testi-lelki egészség kapcsolatáról, kölcsönhatásáról.Az első előadásban Dr. Koch Béla, a Pakson régebben, már e témakörben előadást tartott– egyébként paksi kötődésekkel rendelkező – családorvos beszélt személyes tapasztalati alapján arról, hogy a hit hogyan befolyásol bennünket életünk nehéz szakaszaiban, a betegségben és az ebből a világból való kilépésünket közvetlenül megelőző időszakban. Lebilincselő előadásában számos olyan példát ismertetett, amelyben egyértelműen bebizonyosodott, hogy az élő istenhit segíteni tud mindenkit betegségben, gyengeségben, elmúlásban.

Ha a paksi evangélikusoknál rendezvény van, akkor a zenének is komoly szerep jut. Ez alkalommal, a második előadás előtt, a paksi Pro Artis Művészeti Iskola tanáraiból álló kamarazenekar előadása azt bizonyította, hogy a hit és a megszólaltatott zene együttesen képes megérinti a lelkünket.

A délelőtti program második előadásában a lelki bajokat, a gyászt, illetve a hittel való kapcsolatukat elemezte szintén magával ragadó előadásában Nepp Éva bajai lelkész – akinek egyébként szintén vannak paksi gyökerei.Mindkét előadás – a hozzászólásokkal együtt – mélyen elgondolkodtató volt, és a hitünk titkaiba hatolt.

Az előadásokhoz kapcsolódóan az egyik résztvevő egy könyvre hívta fel a figyelmet. William Paul Young: A viskó című regénye az ember megbocsájtó képességének olyan magasságát és mélységét tárja fel, ami miatt kihagyhatatlan az elolvasása.   
A délelőtti programot követő szerény ebéd után, Koskai Erzsébet esperes-helyettes asszony áhítatát követően, az egyházmegye „hivatalosságai” megtartották az egyházmegye ez évi közgyűlését – Andorka Árpád felügyelő elnökletével.

Pálmai István
felügyelő

Koch Béla előadásáról

Koch Béla előadását Hitről és betegségről hallgattam máskor is. Személyes jó ismerősöm és rokonom. Orvosként és barátként is mellettem állt betegségem idején, aggódva figyelte állapotom alakulását.

Egyet értek vele, hogy annak az embernek, akinek van hite könnyebben megy a gyógyulás.A nehézségek idején van kire rábízni az életünk terhét.

Először én is „harcban álltam” Istennel, amiért beteg lettem. Aztán lelkészi segítséggel és imádsággal rábíztam életemet Istenre.

Az előadás napján (november 20-án) volt 20 éve, hogy leukémiás betegségemben 7 hónap után először hazajöhettem a kórházból.

Most lehetőségem volt ezért is köszönetet mondani ennyi év után is.

Gyógyulás után pedig nem szabad megfeledkeznünk a hálaadásról sem.

Úgy érzem azóta több módon is próbálom megköszönni Istennek, hogy megtartott engem, mert terve van az életemmel.

Számomra most a legnagyobb örömet az jelenti, hogy lányom az egyházunkban hitoktatóként szolgálja Istent, általa én is tudok valamit visszaadni a kegyelemért amit betegségem idején kaptam.

Kívánom mindenkinek, hogy bátran forduljon Istenhez betegségben, bajban, mert Ő tudja formálni életünket és segítséget nyújt a hozzá fordulóknak.

Én megtanultam, hogy nemcsak a jót kell elfogadnunk, hanem a rosszat is, mert egyedül az Úr tudja, hogy mit, miért cselekszik velünk és mi jó nekünk. Hála érte.

Gadányi Józsefné