„Az 1940-es évek végén folytak a kitelepítések. Paks közelében Györköny akkor tiszta evangélikus falu volt. Az idősek közül sokan nem is tudtak magyarul. Nagyon sok családnak kellett elhagynia otthonát, vagyonát, házát, mindenét. Ezek egyházszerető emberek voltak. Sokan közülük elbujkáltak rokonok, ismerősök közé, amíg a vagonírozás megtörtént. Nem tudom megmondani, hogy így hány család menekült meg. Akikről én tudok, az 50-60 család. Amikor elcsendesedett a telepítés zaja, próbáltak új életet kezdeni. A saját földterületükön, saját készítésű kunyhószerű házakban laktak.”
