Testvér-gyülekezeti látogatás
(2011. május 27-29.)

2011 májusában Pakson üdvözölhettük a langenzenni testvérgyülekezet egy kisebb csoportját. Jó volt újra látni a kedves, ismerős arcokat.

Testvérgyülekezeti-látogatás-2011-Program.doc

Megérkeztek...

A langenzenni testvérgyülekezetünk küldöttsége május 27 reggel 7 órára jelezte érkezését. Hajnali 4 lehetett. Férjemmel a felkelés gondolatával barátkoztunk… Gyanús hangokra lettünk figyelmesek. Mindketten egy busz zaját véltük hallani a kapunk előtt. Miután Mackó kutyánk hangos ugatása tudatosította bennünk, hogy nem hallucinálunk, férjem katona múltját megidéző módon kapkodtuk magunkra az éppen kezünkbe akadó ruhadarabokat. A következő pillanatban megszólalt a telefon: – a jól ismert hang – MEGÉRKEZTÜNK. „Wir stehen vor der Tür.”

Szabó Vilmosné

Nagy örömmel készültünk a langenzenni vendégeink fogadására.

Tartalmas és élménydús három napot töltöttünk együtt. Az első napon az örömteli megérkezés után egy szép pécsi kirándulás szerepelt a programban.

Harald, a mi kedves vendégünk, tele élményekkel, fáradtan tért haza, de még örömmel vállalkozott arra, hogy megnézi a pincénket is, kis borkóstolóval egybekötve.

Este a fogadás a gyönyörű Prelátus épületében, oldott hangulatban telt. Sok vidámság, nevetés, jókedv jellemezte együttlétünket. Otthon még pár szót beszélgettünk Harald családjáról, feleségéről, négy gyermekéről, édesanyjáról. Késő este már örömmel vette birtokba szobáját.

Szombaton Bonyhádra indult a csoport, ahol az Egyházkerületi Missziói Napon vettek részt vendégeink. Örömünkre e rendezvényen vehette át gyülekezetünk tagja, Kochné Inotai Gyöngyike kitüntetését, a Hűségérmet.

A felemelő hangulatú missziói nap után az estét egy Sárgödör téri présházban töltöttük vacsorával, borozgatással, nótázással egybekötve. A nótázást harmonikán Pápista Laci harmonika- kísérete és Győrffy Józsi hegedűjátéka színesítette. (Még táncra is perdültek néhányan.) Haralddal és a vendégekkel kart karba öltve énekeltünk még németül is.

Nagyon későn este értünk haza. Otthon még felelevenítettük a nap élményeit.

A vasárnapi istentiszteletre, mint kórustagok, régóta készültünk, hiszen még németül is énekeltünk. Haraldnak külön felhívtuk a figyelmét erre. Nagyon örült. A gyönyörű istentisztelet, amelyen Friedrich Schuster dékán úr szolgált, méltó lezárása volt a szép napoknak.

Már csak az ünnepi ebéd, és a kora délutáni búcsúzás maradt hátra.

Harald nagyon jól érezte magát, s ennek mi nagyon örültünk, továbbá annak is, hogy megismertük őt, az 58 éves négy gyermekes, családszerető hívő embert.
Délután a templomi ima után búcsúztunk egymástól, ölelések, kézfogás, integetés, nevetés, sírás… és vendégeink elindultak Németország felé.

Életre szóló élmény volt.

Schukkertné Marika és Ádám

Koch Boglárka felvételei:

Hálaadás

Istenem!

Köszönöm Neked a szeretetteljes hétvégét,
– azokat a boldog pillanatokat, amelyeket a paksi és német hittestvéreim mindannyiunknak szereztek,
– az elismerő szavakat, a kedves mosolyokat, a meghitt perceket,
– a megosztott életérzéseket, a tartalmas együttlétet, ahol lélek mélyéből fakadó ajándékozás öröme munkált határon innen és túl,
– hogy átélhettem a találkozás örömét, az elválás fájdalmát,
– hogy nincs bennem hiányérzet az elmaradt külföldi utam miatt, mert sokkal nagyobb ajándékot kaptam!

Uram! Kérlek, őrizd meg bennem a világra és titkaidra való csodálkozás képességét!

 Hoffman Ádámné