Orgona

Orgonaelődök

Ahogy a gyülekezet hajdani templomai is áldozatul estek a történelem viharainak, így a jelenlegi orgona sem az első hangszer, amely hangjával az Istent dicsőíti.

Az 1787-1788-ban épített első paksi evangélikus, torony nélküli, nádfedeles fatemplomban 1800-tól egy hét regiszteres orgona szólt. [1]

Az épület 1808-ban tűz martalékává vált, a benne található értékeket ugyan kimentették, az orgona állapotára utaló adatokat Sólyom Károly munkájában nem találunk.

A második, szintén torony nélküli, fazsindelyes templom – amely 1812-től 1880-ig állt, majd hasonlóan az elsőhöz tűzvészben pusztult el – orgonájáról sem tesz említést a szerző. Jelenlegi templomunk felszentelését egy új orgona készíttetése is késleltette, amelyre 1897-ben került sor. [2]

Opus 506; neoklasszikus, romantikus és barokk stílusjegyek

Az ausztriai székhelyű Rieger orgonagyár budapesti üzemében készült el 1895-ben mostani templomunk eredeti orgonája, amely a Rieger testvérek által épített hangszerek sorában az 506. volt.

Az orgonaszekrény kidolgozása a neoklasszikus templomépülethez jól illik. Az eredeti hangszer maga azonban romantikus felépítésű volt, ami azt jelenti, hogy az akkori gyakorlatnak megfelelően a vonós hangszerek hangját utánzó regiszterek voltak benne túlsúlyban. A II. világháborúban ez az orgona megsérült, javítására egy ideig nem volt lehetőség, ezért 1946 és 1949 között az ekkor vásárolt harmónium helyettesítette. [3]

1973-ban Trajtler Gábor egyházi zeneigazgató intenciói alapján az orgonát barokkosították, aminek eredményeképpen a fúvós hangszereket utánzó regiszterek váltak dominánssá. Az átépítés a barokk zeneszerzők, mint pl. J.S.Bach műveinek jobb interpretálását volt hivatott szolgálni.

Az orgona hangzó része

Az orgona összetett fúvós hangszer. Minden hangot külön síp szólaltat meg, amelyek egy fújtatórendszerből nyerik a levegőt. A sípokhoz a levegőt billentyűkkel működtetett rendszer juttatja el.

A sípok
Hangképzés szempontjából az orgonasípok kétfélék lehetnek: ajaksípok és nyelvsípok. A paksi evangélikus templom orgonája ajaksípokból áll, ezek hasonlóak egy nádsíphoz vagy egy lyuk nélküli furulyához. A nyelvsípok, amelyek hangképzése a bennük található rézlemez rezgésén alapul és élesebb hangok megszólaltatására szolgálnak, teljesen hiányoznak.

Az orgona sípjai orgonafémből [4] vagy fából készültek, nyitott végűek vagy fedettek. Számuk megközelíti a 600-at, nagy részük kívülről nem látható. Az I. világháború alatt fennállt a veszélye, hogy a fém sípokat hadi célra fel kell ajánlani, amire végül nem került sor. [5]

A legnagyobb sípok több méter hosszúak, a legkisebbek alig érik el a 30 cm-t. A hosszabb sípok mélyebb, a rövidebbek magasabb hangot adnak.

Az orgona szerkezeti részei

Az orgona megszólaltatásához szükséges levegőt egykor lábfújtatással termelték. A fújtató működőképes állapotban ma is megtalálható a paksi evangélikus templomban, de napjainkban motor helyettesíti a fáradságos munkát.

A játszóasztal
A paksi evangélikus orgona két manuálos, tehát a kezek játéka számára két billentyűsort tartalmaz, pedálos hangszer. Közepes méretű templomi orgonának tekinthető 14 húzógombos regiszterével, amelyek a megfelelő hangerő és hangszín beállítását teszik lehetővé. A hangerő fokozatos módosítására szolgáló hengert az 1973-as átépítés során eltávolították, amelyet jelenleg a gyülekezet egyházi gyűjteményében őriz. Több regiszter együttes be- ill. kikapcsolását teszik lehetővé az ún. trittek.

A traktúra
A leütött billentyű és a bekapcsolt regiszternek megfelelő sípokat összekötő szerkezet a traktúra. A paksi orgona mechanikus traktúrájú, vagyis fa huzalok kötik össze a billentyűket és a sípokat megszólaltató szelepeket.

A tremoló-szerkezet
A tremoló-szerkezet ritmikus levegő-megszakításokkal a hangzásban lebegést, vibrálást eredményez.
A templom orgonájának szép hangzását az itt járt orgonaművészek is elismerik, amit a rendszeres karbantartásokkal lehet megőrizni.

Koch Boglárka
kántor

[1] Vö.: Sólyom Károly: Egy evangélikus gyülekezet a Duna partján. Paks, 1991. 211. o.

[2] Vö.: uo. 212-213. o.

[3] Vö.: uo. 215. o.

[4] ón és ólom ötvözetéből

[5] Vö.: Sólyom Károly: Egy evangélikus gyülekezet a Duna partján. Paks, 1991. 138. o.