Gyülekezetünk 20 esztendőn keresztül szolgáló lelkésze, Szabó Vilmos Béla, elérve az egyházi törvényünk szerinti korhatári lehetőséget, 2015. július utolsó napjával nyugállományba vonult.
A búcsú istentiszteleten, 2015. augusztus 2-án, egyházkerületünk és a Tolna-Baranyai Egyházmegyénk jelenlegi és korábbi vezetőinek, Paks város korábbi és jelenlegi polgármesterének, alpolgármesterének jelenlétében, gyülekezeti tagokkal, meghívott vendégekkel, valamint esperes urunk ismerőseivel és tisztelőivel zsúfolt templomban búcsúzott el a hivatalos, „aktív” egyházi szolgálattól a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperese, gyülekezetünk lelkésze.
Az istentiszteleten a gyülekezet énekkara szolgált – melynek aktív tagja volt esperes urunk és felesége, Szabóné Pintér Lilla is.
A hivatalos egyházi szolgálattól búcsúzó lelkészünk igehirdetésének alapigéjéül a „boldog mondásokat” választotta Máté evangéliumából (Mt 5/1-10), aki lelkészi szolgálata egyfajta „ars poetica”-jaként az egyházi szolgálattal azonosította a mondásokat. „Boldog-e az egyház, boldog-e a lelkész” – tette fel a kérdést az igehirdetés bevezető gondolataként a lelkész.
„Boldogok, akik békét teremtenek” írta Isten Máté kezével az evangéliumba – talán nem véletlenül idéződött fel a mondásban gyülekezetünk olyan időszaka, amikor a 20 esztendővel ezelőtt idekerült lelkésznek bizony békét kellett teremteni…
Több, csendes végiggondolást igénylő mondatokat hallhattunk az igehirdetésben. Érdemes felidézni ezeket:
„Nem egyház az, amely cselekszi a jót, de elfelejtkezik a mennyei dimenzióról”
„Nem önmagunk előtt kell sírnunk, hanem Isten előtt”
E sorok íróját egy definícó fogta meg igazán: „A szelídség önuralom, a kontrollált szeretet-energia.”
Az igehirdetést egy mindenki számára szóló jókívánság zárta: „Aki még nem találta meg a jézusi boldogságot, az keresse és meg fogja találni”.
Az istentisztelet keretén belül egyházunk elnök-püspöke: Gáncs Péter megáldotta Szabó Vilmos Bélát hivatalos egyházi szolgálata végén.
Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen egyházmegyénk felügyelőjének, Andorka Árpádnak elnökletével több köszöntő is elhangzott. Esperes urat köszöntötte többek között Lengyel Anna a Déli Egyházkerület felügyelője és Gáncs Péter püspök is. Gyülekezetünk felügyelőjének erre az alkalomra szánt gondolatait Zuschlag János presbiter olvasta fel. (A gyülekezet ajándékát, egy kerékpárt, technikai okokból, korábban átadtuk búcsúzó lelkészünknek.)
A paksi gyermekek és az ifjúság nevében Gróf Elmíra szólt „Vilmos bácsi”-hoz, a gyülekezeti énekkar nevében pedig Simon Péter karnagy, a Művészeti Iskola igazgatója kívánt békés nyugdíjas éveket.
Az esperesi kar nevében Győri Gábor esperes köszönt el. Szabó Vilmos Béla paksi szolgálatát megelőző gyülekezetének, Hartának a lelkésze, Halasi László, valamint a község korábbi vezetője, Nánai András is megszólalt és méltatta Szabó Vilmos Béla életútját.
Városunk önkormányzatának képviseletében jelen volt az eseményen Hajdú János korábbi polgármester és Süli János polgármester is. Tell Edit alpolgármester asszony felszólalásában mondott köszönetet a városban eltöltött 20 esztendő alatt végzett tevékenységéért a Pro Urbe díjas lelkésznek, aki a Választási Bizottság elnöki posztját is betöltötte.
Szebik Imre nyugalmazott püspök (aki a két évvel ezelőtti, nagysikerű presbiterképzést vezette Pakson), az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora, Szabó Lajos és Steinbach József református püspök levélben köszöntötte nyugállományba vonult lelkészünket. Hasonlóképpen levélben köszöntötték nyugalmazott lelkészünket régi évfolyamtársai és barátai is.
A Pakson meglévő, kifejezetten jó ökumenikus kapcsolatok jegyében részt vett az Istentiszteleten Csősz István római katolikus plébános, Vasadi Teodor baptista lelkész, valamint D. Nagy Tamás pünkösdi lelkészpásztor is. Szabó Vilmos Béla a református gyülekezettől – korábban – egy vendégszolgálat keretében búcsúzott el. (Itt meg kell említeni, hogy a paksi reformátusok és evangélikusok számos alkalommal halhatták Isten igéjének hirdetését evangélikus illetve református vendégszolgálat keretében.)
Az ünnepi közgyűlést követően a jelenlévők a katolikus iskola ebédlőjében megtartott fogadáson kötetlen formában is elbúcsúzhattak gyülekezetünk 20 esztendőn keresztül volt lelkészétől.
Isten áldjon Vilmos, tartson meg benneteket hitben, békében, az örök élet reménységében az Úr!
Erős vár a mi Istenünk!
Pálmai István felügyelő
Erős vár a mi Istenünk!
A gyülekezet felügyelője fia távoli esküvője miatt nem tudott jelen lenni az istentiszteleten, és az alkalomra szánt gondolatait Zuschlag János presbiter olvasta fel:
Kedves Testvérek!
20 esztendővel ezelőtt, gyülekezetünk meglehetősen békétlen állapotban volt, amikor Szabó Vilmos Béla tisztelendő úr megérkezett a családjával. A gyülekezetünk szigorú, rendszerető, lendületes lelkészeként ezalatt a 20 esztendő alatt nemcsak mintegy 1000 istentiszteleti, több száz keresztelői, konfirmációi, esketési, illetve temetési szolgálatot látott el, hanem megszervezett Pakson 2 evangélikus országos találkozót, egy regionális ökumenikus találkozót, amelyek emlékét a résztvevők jó szívvel idézik fel még napjainkban is. A németországi testvér-gyülekezeti kapcsolat nélküle nem jött volna létre. Gyülekezeti életünk harmonikussá vált.
Megbolondulni látszó világunkban megpróbálta megőrizni a hagyományos evangélikus értékeket és gyakorlatot. Gyülekezetünknek igazi vezetője volt.
Városunk Pro Urbe díjasaként és a helyi Választási Bizottság elnökeként az evangélikus szónak Pakson tiszteletet szerzett.
Kedves Vilmos!
20 év nagy idő, bár visszatekintve: egy elröppenő pillanat, csak megélve hosszú. Hosszú akkor is, ha a lelkészi életpálya elején, vagy közepén, de még inkább azon a végén van, amelyik vége belenyúlik a nyugdíjba.
Az utolsó presbitériumi gyűlésünkön a nyugdíj szóval kapcsolatosan Szabó Dezső egyik, az emberi létezés értelmét, miértjét kereső kis regény-gyöngyszemében leírt gondolatát idéztem:
„Az ember csak a 60-as éveiben kezdi igazán élvezni az élet ízét. Fiatal korban felületes az ember, még az élvezeteket is csak elhirtelenkedi, hogy újabbak után szaladhasson. Az élet művészete csak ezután kezdődik.”
Tisztelt Esperes Úr, Kedves Vilmos!
Gyülekezetünk minden tagja nevében Szabó Dezső gondolatával köszönöm meg az elmúlt 20 esztendő lelkészi szolgálatát. Kívánom, hogy légy Istenünk által is elfogadottan igazi „életművész”, néha két lábon, de ha jó az idő, néha két keréken, azaz azon a túrakerékpáron, amit gyülekezetünk ajándékaként átadtunk Neked.
Isten éltessen sokáig, Erős vár a mi Istenünk!
Pálmai István felügyelő