Világimanap 2011. március 4.
Chile
Csendes-óceáni tűzövezetnek szokták nevezni sok vulkánja miatt ezt az alig ismert világot. Egy 4300km hosszú keskeny földsáv, amely a „Nagy-Északon” elterülő száraz Atacama-sivatagtól a Horn-fokig terjed.Életvidám, vendégszerető, nyílt szívű emberek élnek itt, a kontinens peremén, a hegyek és a tenger közé szorítva.A természet és a kultúra sokszínűsége, a pompás konyhaművészet Dél-Amerika egyik legérdekesebb úti céljává teszik ezt az országot.
A világ leghosszabb országa mégis a katasztrófa-krónikák révén kerül újra és újra az érdeklődés középpontjába: Az ország óceáni partja mentén találkozik egymással a csendes-óceáni és a dél-amerikai kőzetlemez. Folyamatos egymás felé mozgásuk eredménye többek között a gyakori földrengés. A 2010. februári hatalmas földrengést és az azt követő cunamit a hit próbájaként élték át. Augusztusban újabb – csaknem végzetes – katasztrófa történt, amikor egy ottani bányában harminchárom bányász rekedt.Az imanapi liturgia összeállításakor még nem sejthették a chilei asszonyok ezeket az eseményeket. Illés próféta és a sareptai özvegyasszony történetét választották felolvasásra, melyben a kenyér megosztásáról esik szó.
A történelmi múltban is, Pinochet tábornok diktatúrája idején, majd a természeti csapások kapcsán is szükség volt erre. Hány kenyeretek van? – teszik fel a kérdést a liturgia címében. Az újszövetségi olvasmányban (Márk 6, 30-44) a kenyérszaporítás története hangzik el.Hány kenyerünk van? Milyen lehetőségeink vannak? Mit tudunk egymással megosztani? – Ezek a kérdések már a hallgatóság felé szólnak. A testi tápláléktól eljutunk a spirituális és egyéb javak megosztásáig.
A paksi hallgatóság március 4-én kisebb csoportokat alkotva összegyűjtötte és cédulákra írta mindazt amit adni tud:
„Sok kenyerünk van. Szeretetünk, tudásunk, tapasztalataink, törődésünk. Anyagi segítség, adományok a szegényeknek, iskolák támogatása, betegek gondozása”
„Családok támogatása, szeretetszolgálat, kapcsolati tőkét felhasználva segíteni másokon”
„Időmet, hitemet, jó tanácsaimat,szeretetemet”
„Tudásomat, tapasztalatomat, kenyeret,élelmet, ruhaneműt”
„Evangéliumot”
„Pénz (adomány), idő (egymás meghallgatása), ruhanemű, gyerekruha, élelmiszer (károsultaknak), szolgálat (lelki, ill. fizikai)”
„Együttérzés, vigasztalás, imádkozás”
„Ha bajban vagyunk, segítünk egymásnak. Beteglátogatás, imádkozás, adakozás”
„Szeretetet adni, segíteni (anyagilag, fizikailag), meghallgatni, mosolyogni, jó szót adni, gondoskodni (testi-lelki), odafigyelni”
„Bármilyen segítségre van szükség, segítek. (orvoshoz menni, főzéshez bevásárolni)”
„Időnkből rászánni a másikra. Szeretetet, vigasztalást adni a betegeknek. A kenyerünkből is adhatunk a rászorulóknak. Időseket hozzuk autóval a templomba. A gyerekeket neveljük a hitre.”
„Akinek sok van, az gondol a sokakra és éhezőkre.Akinek kevés van, az kérjen, és biztosan kap.A kenyér mindenkinek egyformán jár.”
„Figyeljünk egymásra! Segítsük az elesetteket! Nemcsak anyagiakkal segíthetünk, sok egyéb mással is.”
Az igehirdetést követően a kis kenyerek kiosztásra kerültek.
Idén az igehirdető Lenkeiné Mária, paksi református lelkész volt, aki a MEÖT honlapjáról a bőséges vetíteni valót, a diákat, zenéket letöltötte, a technikáról gondoskodott és kezelte.A felolvasók Feil Anita, Fittné Ildikó, Gadányi Andrea, Gutai Júlia, Hoffman Ádámné, Koch Boglárka, Mezősi Andrea, Szabó Vilmosné voltak.Zenei kíséret:Koch Boglárka. A kis kenyereket chilei recept szerint ő sütötte.A szeretetvendégség házigazdái az evangélikus gyülekezet tagjai voltak, és természetesen Szabó Vilmos Béla esperes, aki a bevezetőt, majd a kibocsátást és az áldást mondta.
Országismertetés, kiállítás (és a fenti összeállítás): Koch Józsefné
Fotók: Bolláné Hegedűs Zsuzsa
