Angyalkák gyújtották meg a nagy adventi koszorú első gyertyáját 2011-ben is az evangélikus templomban. A fúvószenekari bevezető utáni rövid áhítatot Szabó Vilmos Béla esperes tartotta a Mt 21,1-től kezdődő ige alapján, melyből kiviláglott, hogy Jézus nem látszatot akar. Sokkal inkább őszinteséget vár. Szeretettel, alázattal jön… Ő töltsön el békességével! Az adventi út egy cél felé vezet, aki Jézus.
A találkozás, a hitben való találkozás, a reménység boldogít. Az adventi gyertyagyújtás nemcsak egy esti program, nemcsak egy étkezés, hanem a cél feléindulás.
Az Isten maga is indul felénk… Megláthatjuk a belőle áradó fényt, mely bűnbocsánatot hoz.
Koch Boglárka kántor orgonajátéka (Pachelbel:E-moll toccata) is tovább munkálta az elkezdett gondolatsort. Összhangban az előzőekkel, Paul Roth:Ima a karácsony megmentéséért című verse hangzott el Nagyné Gadányi Andrea tolmácsolásában, majd három gyermek (Világ Máté, Pintér Máté, Zuschlag Eszter) mondta el Kárász Izabella: Jön Krisztusod c. versét.
Kórusunk énekszámai után két angyalka (Jilling Dóra és Szabó Petra) vitte az oltárról a gyertyákat az előtérbe, s közösen meggyújtották az első gyertyát az ott elhelyezett nagy adventi koszorún. Ekkor a gyülekezet is bekapcsolódott a Jöjj, népek megváltója kezdetű énekkel.
A külsőségeiben, összetételében az előző évihez hasonló program, a sok ismerős arc és szereplő (ideértve a Roger Schilling zenekar tagjait is) az otthonosság, valami belső melegség érzetét keltette bennünk. Az udvaron Kiss Károly és felesége, Éva várta már a híveket a frissen sült kolbásszal. No és a forralt bor, a rengeteg sütemény a gyülekezeti teremben…
Nemcsak egy étkezés…, de sok előkészület, fáradság is. Éva például a születésnapja estéjét áldozta ránk az adventi út kezdetén, a Királyra várva…
Kochné Inotai Gyöngyi
