Oltárterítőink

Advent első vasárnapjával – illetve az azt megelőző adventi gyertyagyújtással – újra felkerült templomunkban a lila oltár- és szószékterítő, s megkezdődött a várakozás ideje és az egyházi esztendő.

Sokan talán nem is gondolják, hogy a színeknek a templomban is jelentősége van: „ A lila a bűnbánatra utal, ennek megfelelően az adventi és a böjti vasárnapokon a szószék és az oltár lila színű.” [1]

Az evangélikus templomokban öt színt, a lilát, a fehéret, a zöldet, a pirosat és a feketét használjuk, s a liturgikus rendnek megfelelően cseréljük őket.

„Az egyházi esztendő évről évre megismétli az üdvtörténet fontosabb eseményeit, adventtől, karácsonyon, húsvéton és pünkösdön át az örökélet vasárnapjáig. Az oltárterítő színei is hirdetik az egyes ünnepek és vasárnapok üzenetét.” [2]

A paksi oltárterítőkön általában különböző szimbólumok is láthatók, így ezúttal az oltárról és a szószék olvasópultjáról lelógó kis terítőn a betlehemi csillag és a jászol utal Jézus jövetelére, az egymásba illesztett X és P Jézus Krisztus nevének kezdőbetűi, s őt jelképezik.

Vajon tudják-e gyülekezetünk tagjai, hogy mióta használjuk ezeket az oltárterítőket, s ki volt a készítőjük?

Az utóbbi időben új fehér fedőterítő került az oltárra és a keresztelőkút közelében álló asztalkára finom csipke-szegéllyel, s hasonlóképpen a szószékterítő felső szélére egy kedves gyülekezeti tagunk, Zuschlag Jánosné adományaként, aki egy ismert textilbolt tulajdonosa. A varrást Feil Józsefné végezte el. (Ld. itt közölt képeink!) Vajon meddig őrzi az emlékezet ezt a tényt?

Mit tudunk a régebbiekről, melyek birtokunkban vannak? Egy foszladozó, használaton kívüli piros oltárterítő-garnitúrát őrzünk kis gyülekezeti gyűjteményünkben. Ezt láthatták az érdeklődők a 120 éves a templomunk című kiállításunkon. (Ld. itt közölt képek!) Úgy tudom, a használatban lévőket Koszorús László (1905-1982.) [3] tervezte, s a kivitelezésük is részben náluk, Koszorús Lászlóné (Klein Katalin) (1908-1998.) kézimunka- műhelyében történt.

 


 

Régi adósságomat törlesztem, amikor közzéteszem kis riportomat, melyet 2011. december 28-án készítettem Koszorús Józseffel, aki már sajnos nincs közöttünk, megemlékezve róla és szüleiről.

 

Jól emlékszem gyerekkori látogatásainkra nagynénémmel, Mária nénivel (Hoffmann Mária volt paksi kántor) Koszorúséknál a templom szomszédságában, a Kossuth Lajos utca 32-ben. Tanúja voltam több alkalommal, amikor Kató néni boldogan mutatta a készülő oltárterítőket. Laci bácsi a sablonokkal volt elfoglalva, s örömét lelte azok rajzolásában.

- Rendelésre készültek ezek? Ki rendelte és fizette őket? – Igen. Mindig más. Aki rendelte, intézte.

- Hol szerezték be hozzájuk az anyagokat? – Attól függ. Strapabíró anyagot, jó erős vásznat. A kereskedők be tudták szerezni.

- Úgy tudom, Koszorús László tervezte és rajzolta a motívumokat. Honnan vette azokat? – Könyvekből, népművészeti gyűjteményekből, képekről, fényképekről.

- Kivel konzultált? Milyen segédeszközöket használt? - Vallási szakértőkkel, lelkésszel. Először is tudnia kellett, milyen forma kell. A református templomba is készítettek az úrasztalára terítőt. Vidékre is. Alkalmazkodni kellett, hogy melyik faluba lesz. Pl. Sárközbe, Györkönybe. Az ókalocsai terítők, ezek az alap. Megrajzolni a keretet, középen a kereszt vagy más jelkép. Előbb a méretek, a hely felmérése, majd ezt követte a pontos tervezés, méregetés, rajzolás körzővel, vonalzóval. Az elkészült tervet megnézte a megrendelő, majd Koszorús László speciális készülékével kilyuggatta a pauszpapírt a vonalak mentén az előnyomáshoz. Ezzel a sablonnal nedves eljárással vitték a textíliára a motívumokat. A rátételnél kellett nagyon vigyázni.

- Ki varrta meg őket? – Aki rendelte, az gondoskodott a hímzőkről. A kézi hímzést mindig egy ember csinálta.

- Tudtommal a mi oltárterítőink mind gépi hímzésűek. - A rátéteseket mind édesanyám varrta cikk-cakköltéssel. Ezeket is előnyomta.

Két fehér oltárterítő-garnitúránk is van. Az egyiket, az áttörtet, csak ritkán használjuk. Ezt ki tervezte? – Édesapám. Az áttöréses nagy munka. Sérülékeny.

- Ezt ki varrta? – Nem volt dokumentálva. László néni (László Károlyné – a szerk.) vagy Braunné.

- Lehet tudni, melyik oltárterítő mikor készült? – Sólyom Károly itteni lelkészsége idején. Előtte is, de azok nagyon egyszerűek.

Koszorús József végül hozzátette: Keményíteni nem szabad. Az öblítővízbe kis ecetet tenni, visszájáról vasalni.

 

Bizony gondos kezek ápolják, mossák, vasalják, hozzák, viszik azóta is míves oltárterítőinket, megőrizve azokat a mának, s reméljük, a további időknek.

Paks, 2015 decembere

Kochné Inotai Gyöngyi

 


 

A fehér oltárterítő

A karácsony liturgikus színe – amint a Biblia-olvasó Útmutatónkból is megtudhatjuk – a fehér.

„A fehér a világosság és ezért a Krisztus-ünnepek színe. Igei alapja Jn 8,12 verse, ahol Jézus ezt mondja: „Én vagyok a világ világossága”. Az emberek többsége a fehéret az öröm vagy a tisztaság színeként ismeri, de itt is meg kell látnunk a bibliai többletet. Az oltár- és szószékterítő a szentestétől vízkeresztig terjedő időszakban, nagycsütörtökön, az úrvacsora ünnepén, húsvéttól mennybemenetelig, illetve a húsvét utáni 6. vasárnapon, Szentháromság ünnepén „öltözik” ebbe a színbe.” [4] - olvashatjuk Gáncs Aladár írásában.

Ezúttal a fehér oltárterítőnket szeretném bemutatni. Az áttört mintásról tudjuk, hogy Koszorús László tervezte, s feltehetőleg László Károlyné vagy Braunné hímezte.

Telefonon felkerestem Kernné Magda Irént, László Károlyné unokáját, aki megerősítette, hogy a nagymamája valóban varrta ennek az oltárterítő-készletnek a darabjait. Hogy mindkét nagyobb darabot-e, illetve hogy melyiket, azt nem tudja.

„Amikor Sólyom Károly Paksra került, az első két évben volt egy akció, hogy megújították az oltárterítőket. Nagy munka volt. Kettő-négy évig is eltartott.

Nagymamám felvidéki evangélikus családból származott. A XX. század elején költöztek ide.

Nagyanyámék fiatal házasokként Sárszentlőrincen laktak, a nagyapám akkoriban ott volt pék, amikor egy vándorárus járt a faluban, s tőle vettek egy varrógépet. A gyártó cég tanfolyamot is tartott a vásárlóknak. Így ismerkedett meg a nagymama a gépi hímzéssel. Amikor már Pakson laktak, varrodája volt, sok lánnyal dolgozott: a Varga lányokat [5], Pipit [6] és több fiatal lányt is megtanított nagyanyám a géphímzés fortélyára.

Többnyire monogramokat, borsócakkozást, egyszerűbb, slingeléses, pöttyözött mintákat varrtak ágyneműkre, asztalneműkre. Sok lány kelengyéje került ki a kezük alól. A Richelieu (riseliő) bonyolult hímzési technika, nagy feladat, mégis, mikor a templomról volt szó, és a tisztelendő úr kérte, nagyanyám elvállalta, bár rettenetesen izgult, hogy sikerül- e szépen elkészíteni.

Emlékszem, mikor ezt varrta, mi gyerekek nem mehettünk be a varrodába, nehogy még véletlenül is hozzáérjünk a hófehér anyaghoz a piszkos kis kezünkkel ” – mondta el Kernné Magda Irén.

Nézzük a képeket! Először együtt a kis asztalkát, oltárt, szószéket, a lenyűgözően szép terítőkkel! A közelebbi képen látható, hogy az oltáron éppen a borsócakkos hímzett fedőterítő van apró levélmotívumokkal.

Az oltárterítő közepére keresztet hímeztek. A terítőt stilizált oszlopok mezőkre osztják. A kereszt melletti mezők közepén egy-egy kehely látható. Szőlőindák, szőlőlevelek, szőlőfürtök töltik ki a mezőket, körbefonva az oszlopokat. A kelyhek fölötti fürtök több indából fakadnak mintegy a belőlük csorduló bort jelképezve. A többi mezőben a két fürt-egy levél, a két levél-egy fürt motívumok váltakoznak. Az utóbbi egy fürt is több stilizált szőlővesszőről csügg. Az oszlopfők a szőlőlevél formáját idézik, de négysarkúak, az oszlop-lábazatok a szegélyminta részét alkotják. A z ember önkéntelenül az oltár korinthoszi oszlopaira asszociál, s a tekintet oda-vissza téved.

A szószékterítőn szintén ott a kereszt. A minták az oltárhoz hasonlóan váltakoznak, de kelyhek nélkül. Az olvasópult kis terítőjén megismétlődik a kereszt, de felette díszes koronával.

Más felvételen az úrvacsora-készlet terítőjét látjuk a kehellyel, a kis asztalkáét a kereszttel. Valamennyit leheletfinom, művészien áttört mintával, varrással.

Büszkék lehetünk oltárterítőinkre, és hogy László Károlyné és Koszorúsék is evangélikusok voltak.

Paks, 2015. december 23.

Kochné Inotai Gyöngyi

 


 

A zöld oltárterítők

Hétköznapi beszédünkben gyakran mondjuk, hogy a zöld a remény, a tavasz, a megújulás színe. A vízkereszt utáni vasárnapok, a böjtelő színe is a zöld. „A zöld szín a sarjadó, növekvő vetést jelképezi… A hitben és a gyümölcstermő életben való növekedést támasztják alá a Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok kijelölt igéi.” [7] Pünkösd után hosszú időre újra visszatér ez a szín, s a közbeeső reformációt kivéve az egyházi esztendőben végig ott marad, egészen az örökélet vasárnapjáig.

Talán ez az oka, hogy két zöld oltárterítő-garnitúránk is van: Az egyik plüss, a másik kerek levélmintás brokát, arany rojtszegéllyel. Mindegyik rátétes, Koszorús László és Koszorús Lászlóné munkája. „A plüsst inkább a téli hónapokban használjuk, – tudtam meg Réginé Láhm Zsuzsától, gyülekezetünk pénztárosától – mert az melegebb hatású.”

 Vízkeresztkor készült felvételünkön még ott látható a karácsonyfa. Az oltárterítőt görög keresztekből álló jeruzsálemi kereszt díszíti, fölötte ékes koronával. Az egyenlő szárú görögkereszt ősi keresztény szimbólum.

A szószék olvasópultján alfa és ómega van kereszttel. A brokát olvasópult- terítőn is ez a szimbólum látható díszesebb formában, a keresztből szétágazó sugarakkal. „ Alfa és ómega a kezdet és a vég. A klasszikus görög ábécé első és utolsó betűje, a teljesség szimbóluma.” [8]

A brokát oltárterítő lelógó, kisebb terítőjén az égő mécses, fölötte a pásztorbotban végződő kereszttel emlékeztethet bennünket a mécses élet-szimbólum voltára; a világítóeszközre, a fényre, a sötétség elleni harcra. „Az igazak fénye lobogva világít” (Péld. 13,9) A hívők lámpása Isten szava. A pásztorbotról pedig a Zsoltárok 23,1 juthat eszünkbe: „Az Úr az én pásztorom…”

Schukkert Jánosné Binder Bözsi néni – aki mindig aktív tagja volt gyülekezetünknek,- többször gyűjtött helyi és országos egyházi célra. „A zöld oltárterítőre is gyűjtöttem. Pámer Sanyinál [9] vettem meg az anyagot. Olyan kis karikás. Én nagyon szerettem a templomot. Megtanultam a szüleimtől. Sokszor takarítottam, segítettem. Terítőt is tudtam egyedül cserélni: Padra kiteríteni, ott kezdeni hengerre sodorni. A riseliős Pámer Juci [10] esküvőjére lett először föltéve. Szegény Etelka [11] néni így vitte (két kezét előre tartva mutatja) két kézzel. Nem ám karon! Sokszor ő is vasalta. Sólyom tisztelendő úr kérte, írjam össze az adakozókat. Kaptak egy kis emléklapot.”

Bözsi néni - ha nem is tud már templomba járni –imádságos életet él. Az oltárterítőkről ezt mondja: „Szeretném mindet látni!”

Most talán lehetséges lesz.

Paks, 2016. február 8.

Kochné Inotai Gyöngyi

 


 

A fekete oltárterítő

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn3,16)

Nagypéntek a legnagyobb és a legszomorúbb ünnepünk. Ezen a napon Krisztus szenvedésére, kereszthalálára emlékezünk. A gyász színe a fekete. A 18. század óta egyházunkban is a nagypénteki és nagyszombati liturgikus szín a fekete. Beborítja az oltárt, szószéket. A szószéken a fehér rátétes kereszt, a virág nélküli oltáron a fehér töviskorona a kereszttel szimbolizálja a nagyhét szomorú eseményét.

„Ó Krisztusfő, sok sebbel Meggyötrött, vérező,
Te szúró tövisekkel Megkoronázott Fő,
Fény, dicsőség volt részed, Most gúnyt űznek veled.
Megcsúfolt és lenézett Szent Fő, köszöntelek.” (200.sz. ének)

Kochné Inotai Gyöngyi

 


 

A piros oltárterítő 

„Jöjj, égi szent láng, Szentlélek Isten,
Hű támasz minden ínségben,
Kit trónusáról jó Atyánk
És Jézus Krisztus küld hozzánk,
Jöjj, Vigasztaló, Szentlélek Isten!”

(239. számú pünkösdi énekünk)

Piros oltárterítőnkön a Szentlelket szimbolizáló fehér galamb és a tizenkét lángnyelv idézi pünkösd csodás eseményét, a Szentlélek kitöltését. A piros a tűz színe. A szószék olvasópultjának kis terítőjét hajó díszíti, mely a kereszténységben a vallási közösség jelképe. A hozzá tartozó úrvacsora-terítőre szőlőfürt került levelekkel, valamennyi fehér rátétes mintával, jelzésszerűen némi színes varrással.

Koszorús László és Koszorús Lászlóné munkája.

Kochné Inotai Gyöngyi

 

 

[1] Gáncs Aladár: Színes templom. A liturgikus színek. Evangélikus Élet

[2] Gáncs Aladár: Színes templom

[3] További információk: Paksi Tükör XI. évfolyam, 2. szám, 2004 áprilisa. Ónodi Gyöngyi: Koszorús László egy paksi kézimunka-előnyomó

[4] Gáncs Aladár: Színes templom. A liturgikus színek. Evangélikus Élet

[5] Velük Koszorúsék is dolgoztattak, mivel nagyon szépen hímeztek- a szerk.

[6] László Erzsébet, Kernné Magda Irén nagynénje – a szerk.

[7] Gáncs Aladár: Színes templom. A liturgikus színek. Evangélikus Élet

[8] Keresztény Magyarország. Jelképek

[9] Pámer Sándor méteráru-boltos

[10] Pámer Sándor felesége

[11] Így emlegetik az elhunytakat