Ökumenikus világimanap

Az evangélikus iskolaépületben, minden év március első péntekén, 17 órakor

Világimanap 2016. Kuba
Létrehozva: 2016. március 22. » Címkék: Világimanap beszámolók, Beszámolók

Két év szünet után – lelkésznőnk inspirációjára – újra megtartottuk az ökumenikus világimanapot Pakson. Népes és rendkívül lelkes csapat készült rá és tevékenyen vett részt a liturgiában. A felolvasók között az evangélikusok mellett református, katolikus, görög katolikus és még unitárius testvérünk is volt. Már az előkészítő is másképp zajlott: Hárman utaztunk Budapestre, a Deák Téri Gimnáziumba, - Nepp Éva lelkész, Gadányiné Margitka és jómagam -, ahol színes program keretében ismerkedhettünk ezzel a távoli országgal, bibliatanulmányokat hallgattunk, kubai táncot láttunk, különleges kubai ételt kóstoltunk (fekete babot rizzsel). Az ország-ismertetést Szederkényi Kornélia, a liturgia-füzet fordítója tartotta.

 

Az itthoni előkészületeket mindenki nagy örömmel fogadta. Mint ahogy az lenni szokott, most is úgy éreztük, hogy erről az országról igazán semmit sem tudunk kiállítani. - Hihetetlen bár, de valódi kubai tárgyak, szivar, rumos üveg, tengeri kagylók, korallok gyűltek össze, Tímárné Erzsike jóvoltából.

Milyen jó, hogy ennyien együtt gondolkodtunk! Bolla Zsuzsának kubai munkatársa is van! Meg kellene hívni! Krausz Ádám tánctanár gyülekezetünkhöz tartozik! Tarthatna egy táncbemutatót! A technika biztosítását Zuschlag Jánostól kérhetjük! Könyvtárainkban színes albumok vannak. Mangó, banán, avokádó, citrom, narancs, ananász, kaliforniai paprika, sütőtök, rizs, de még valamiféle fekete bab is kerülhet a kiállítási asztalra. A liturgiában említett hangszerek, maraca, clave, bogódob, gitár is hangzó szerepet kaphatnak a megfelelő helyen! - Ezzel a nap látvány-része készen is lenne! S a tárgyak egyre gyűltek! Minden a tervek szerint alakult, de számunkra is meglepetésként, Krausz Ádám a fent említett kubait, Miszájt kérte fel, hogy táncoljon Akkermann Eszterrel, akik ezt el is vállalták. Bolla Zsuzsa interneten képeket és recepteket gyűjtött, s aztán elragadta a lelkesedés és a lendület, s Tímárnéval, Gadányi Margitkával és Ganglné Katikával berendezték a tükörszobát a sok-sok képpel, tárggyal a táncbemutatóhoz. Büféasztalok, mini-bár is gazdagították ezt a „kis Kubát”. Nem csoda, hogy Miszáj a tánc után úgy nyilatkozott, hogy otthon érzi magát. Felesége, Homoki Hédi kubai kókuszos édességet készített mindannyiunknak.

Rendkívüli ajándék, hogy valaki Kubából a vendégünk lehetett! Minthogy a világ-imanapi mozgalom mottója:„informáltan imádkozni, imádkozva cselekedni”, gondolatbeli utazásunkat ország-ismertetéssel folytattuk, melyet másik díszvendégünk, Szederkényi Kornélia tartott.

A „legszebb sziget” képeit látva nemcsak a kedvelt úticélról hallhattunk, hanem az ottani társadalom problémáiról, a kubai asszonyok gondjairól is, akik az imanapi liturgiában a gyermekeket helyezik előtérbe: „Fogadjátok be a gyermekeket, mert ezzel engem fogadtok be”. Ennek megfelelően három fiatal lány is szerepet kapott: Olivia: Racskó Eszter; Ana Paula: Barad Beáta Emma; Maria Carla: Barad Réka.

A liturgus Lenkeiné Teleki Mária, református, az igehirdető Nepp Éva evangélikus lelkészek voltak.

További szereplők:

Egy nő: Scukkert Ádámné Marika,
Juana: Gutai Julika
Yamilka: Mezősi Andrea
Liudmila: Koch Boglárka
Valaki: Koch Józsefné
Felolvasók, akik a gyülekezetben elvegyültek: Gadányi Józsefné, Kótainé Horváth Erzsébet, Bolláné Hegedűs Zsuzsanna, Tímár Jánosné, Pálmai Klára, Serdültné Benke Éva.

Az énekeket gitáron Gajzágó Mariann, harmóniumon Koch Boglárka kántor kísérte. Az eredeti kubai zenét Nepp Éva lelkész és Pálmai Klára kapcsolta.

Minden résztvevő kapott egy papírból kivágott pillangóvirágot, más néven gyömbérliliomot. Ez egy orchideafaj, az élet szépségének és illatának szimbóluma. A szirmaira valaha a spanyol gyarmati uralom ellen küzdő szabadságharcosoknak írtak titkos üzeneteket kubai asszonyok. Most ki-ki ráírhatta személyes kötelességvállalását, s végül hazavihette. Állítsuk életünket Isten szolgálatába!

Szöveg: Kochné Inotai Gyöngyi az imanap szervezője
Képek és videók: Kochné Inotai Gyöngyi és Tóth János

Ökumenikus világimanap 2013
Létrehozva: 2013. március 11. » Címkék: Világimanap beszámolók, Beszámolók

„Jövevény voltam... és befogadtatok...” Máté 25,35

Európai ország asszonyai készítették elő az idei világimanapi liturgiát, mely szokatlan módon nem a francia nőkről szólt, hanem az országban élő sokszínű lakosság egy-egy képviselőjéről. „Jövevény voltam és befogadtatok” - hangzik a címben, s ezt a témát jártuk körül a liturgia felolvasása kapcsán mi is 2013. március 8-án Pakson az evangélikus iskolaépület termében.

Ez az ország elérhető közelségben van. Ennek köszönhetően rendkívül gazdag kiállítási anyagot gyűjtöttek össze a testvérek, és egyéni úti élményekről számolhatott be Gutai Julika és férje, Gutai István.

Budapesti vendégeink is voltak az Evangélikus Külmisszió Egyesületből (EKME). Szirmai Zoltánné, az EKME szervezőtitkára a Franciaországban élő afrikai menekültek közt végzett misszióról és az egyesület munkájáról beszélt. Az igehirdető idén is B. Pintér Márta volt, aki ezúttal mint az egyesület lelkészi társelnöke volt jelen.

Anne-Lise Hamman Jeannot  Franciaországban élő svájci művésznő imanapi festményének színeit idézték a „kis feketébe” öltözött szereplőink, Szabó Vilmosné Lilla, Weiszné Varga Viki, Fittné Ildikó, Mezősi Andrea, Feil Anita, Pálmai Klára színes sáljai. A liturgus fehér sállal Schukkert Ádám Gáborné, Marika volt. A háttérből három hang szólalt meg: Hoffman Ádámné, Gutai Júlia és Gadányi Józsefné.  A szürke sálat viselő nő szerepében Péterné Lengyel Juditot hallhattuk.

A projektornál Lenkeiné Teleki Mária református lelkésznő működött közre, aki a vetíthető liturgiát adaptálta.

Harmóniumon Koch Boglárka ev. kántor kísérte az énekeket.

Hangosítás: Barad Réka Anna

Az áldást a jelenlévő három lelkész, B. Pintér Márta, Lenkeiné Teleki Mária és Szabó Vilmos Béla osztotta a mintegy ötven fős ökumenikus gyülekezetnek.

A rendezvény hagyományosan szeretetvendégséggel zárult.

Szöveg: Kochné Inotai Gyöngyi az imanap szervezője és a kiállítás rendezője
Fotók és videók: Barad Réka Anna

Beérkezett írások a "Világimanap - Pakson immár 20. éve" hírünkhöz
Létrehozva: 2012. március 15. » Címkék: Honlap, Világimanap beszámolók

A előző hírünkkel kapcsolatban érkeztek írások Gutai Júliától, Gadányi Józsefnétől és Bolláné Zsuzsától, melyeket itt osztunk meg:

Húsz évvel ezelőtt, március 6-án, kora délután kedves barátnőm, az evangélikus lelkésznő meghívására siettem munkahelyemről a gyülekezeti terembe megbeszélt találkozóra.

Elfoglaltságom miatt nem vehettem részt a próbákon, így kicsit lámpalázasan készültem a rám osztott szöveg felolvasására. Az imanap témáját németországi, svájci, ausztriai kereszténynők készítették elő. A teremben helyet foglaló asszonyokat látva elmúlt izgalmam, mert felismertem bennük azokat, akiket - az általam szervezett és akkor már negyedik éve folyó bibliaismereti szabadegyetem heti összejöveteleiről - jól ismertem.

Akkor is, azután is sokat gondolkodtam azon, miért jó, ha ismerem Guatemala, Dél-Afrika,Palesztina vagy Chile asszonyainak napi gondjait, amikor gyakran a szomszédoméról sem szerzek tudomást?

Az elmúlt húsz év imaalkalmain való részvétellel megkaptam kérdésemre a választ: egy nagy keresztény család tagjai, mindannyian ugyanannak az egy Istennek gyermekei vagyunk.

Ha létfeltételeink különböznek is, gondjaink és örömeink azonosak.Köszönöm ezt a felismerést mindazoknak, akik fontosnak tartották, hogy évről-évre velük töltsek egy imádságos, böjti, első pénteki délutánt.

Gutai Júlia


Miért várom a világimanapot?

Sokat gondolkodtam a kérdésen, válasz lehet az is, hogy megismerkedhetünk távoli országok, népek életével, kultúrájával, vallásával.

Számomra nagyobb élmény az, hogy az imádság erejét használjuk, hogy azon a napon együtt imádkozzunk. Újra szembesülök azzal, hogy az ima ereje hatalmas és nem ismer határokat.

Isten előtt az emberek egyformák, mindegy hogy a föld mely részén élnek, kunyhóban vagy palotában. Március 2-án sokan leszünk együtt lélekben Isten szeretetében.

Gadányiné Margit


Örülök hogy megint ott lehetek a női imanapon, immár negyedszer. Távoli országba,  Malajziába utazhatunk majd a képek és a leírások segítségével.

Megismerhetjük az ott élő emberek életét, szokásait, kultúráját, vallását. Együtt lehetünk és imádkozhatunk sok-sok ország gyülekezetének tagjaival úgy, hogy a távolság nem lesz akadály.

Várom a találkozást!

Bolláné Zsuzsa

Köszönjük!

Ökumenikus világimanap 2012
Létrehozva: 2012. március 12. » Címkék: Világimanap beszámolók, Beszámolók

Malajzia

„Selamant Datang” - így köszönnek a malajziaiak, s így köszöntöttük mi is egymást Pakson, a világimanapon.

Malajzia sokszínű ország mind etnikai mind vallási tekintetben: Malájok, kínaiak, indusok és indus keverékek alkotják társadalmát, akik az iszlám, a kereszténység, a buddhizmus és a hindu vallás hívei, és békésen élnek egymás mellett.

Ez a hazánknál három és félszer nagyobb délkelet-ázsiai ország az ellentétek országa is: Míg az egyik országrészben, a Maláj-félszigeten az emberek többsége beszél angolul, rendelkezésre állnak a modern közlekedési eszközök, addig az innen 650km távolságra lévő másik országrészben, Borneó szigetének északi részén, az esőerdőben csak vízi úton, csónakokkal lehet közlekedni. Itt az ősi, bennszülött hagyományok tovább élnek a „hosszú házakban” élő bennszülötteknél. A Maláj-félszigeten található főváros toronyházai viszont a 21. századot jelképezik, s összességében  tekintve Malajzia a világ legfejlettebb országainak egyike.

„Győzedelmeskedjen az igazság” - ez volt a témája az istentiszteleti liturgiának. Ezt olvasták fel az ökumenikus paksi istentisztelet résztvevői, egyenként vagy kórusban, s imádkoztak Malajziáért, könyörögtek az igazságosságért, az ország vezetőiért, az elnyomottakért, a gyengékért, az egyházért, erőért és bölcsességért.

Igét hirdetett Brebovszkyné Pintér Márta, aki Pakson húsz évvel ezelőtt indította el a világimanapi alkalmakat. A házigazda Szabó Vilmos Béla esperes volt, A technikáról Lenkeiné Teleki Mária református lelkész gondoskodott.

A liturgiát felolvasták: Bolláné Hegedűs Zsuzsanna, Feil Anita, Fittné Ildikó, Gadányi Józsefné, Gutai Júlia, Lenkeiné Teleki Mária, Kiss Miklós, Koch Boglárka, Kótai Jánosné, Mezősi Andrea, Nagyné Gadányi Andrea, Schukkert Ádám Gáborné, Szabó Vilmos Béla, Szabó Vilmosné, Tímár Jánosné.

Anyaggyűjtés a kiállításhoz: Bolláné H. Zsuzsa, Gadányiné Margit, Mezősi Andrea, Schukkertné Marika, Timárné Erzsike és a szerző.

Szeretetvendégség: evangélikus asszonyok

Szervezés, kiállítás-rendezés, országismertetés és a fenti beszámoló:

Köszönet mindenkinek!

Szöveg: Kochné Inotai Gyöngyi
Videók: Barad Réka Anna

Ökumenikus világimanap 2011
Létrehozva: 2011. március 10. » Címkék: Világimanap beszámolók, Beszámolók

Világimanap 2011. március 4.

Chile

Csendes-óceáni tűzövezetnek szokták nevezni sok vulkánja miatt ezt az alig ismert világot. Egy 4300km hosszú keskeny földsáv, amely a „Nagy-Északon” elterülő száraz Atacama-sivatagtól a Horn-fokig terjed.Életvidám, vendégszerető, nyílt szívű emberek élnek itt, a kontinens peremén, a hegyek és a tenger közé szorítva.A természet és a kultúra sokszínűsége, a pompás konyhaművészet Dél-Amerika egyik legérdekesebb úti céljává teszik ezt az országot.

A világ leghosszabb országa mégis a katasztrófa-krónikák révén kerül újra és újra az érdeklődés középpontjába: Az ország óceáni partja mentén találkozik egymással a csendes-óceáni és a dél-amerikai kőzetlemez. Folyamatos egymás felé mozgásuk eredménye többek között a gyakori földrengés. A 2010. februári hatalmas földrengést és az azt követő cunamit a hit próbájaként élték át. Augusztusban újabb - csaknem végzetes - katasztrófa történt, amikor egy ottani bányában harminchárom bányász rekedt.Az imanapi liturgia összeállításakor még nem sejthették a chilei asszonyok ezeket az eseményeket. Illés próféta és a sareptai özvegyasszony történetét választották felolvasásra, melyben a kenyér megosztásáról esik szó.

A történelmi múltban is, Pinochet tábornok diktatúrája idején, majd a természeti csapások kapcsán is szükség volt erre. Hány kenyeretek van? - teszik fel a kérdést a liturgia címében. Az újszövetségi olvasmányban (Márk 6, 30-44) a kenyérszaporítás története hangzik el.Hány kenyerünk van? Milyen lehetőségeink vannak? Mit tudunk egymással megosztani? - Ezek a kérdések már a hallgatóság felé szólnak. A testi tápláléktól eljutunk a spirituális és egyéb javak megosztásáig.

A paksi hallgatóság március 4-én kisebb csoportokat alkotva összegyűjtötte és cédulákra írta mindazt amit adni tud:

„Sok kenyerünk van. Szeretetünk, tudásunk, tapasztalataink, törődésünk. Anyagi segítség, adományok a szegényeknek, iskolák támogatása, betegek gondozása”

„Családok támogatása, szeretetszolgálat, kapcsolati tőkét felhasználva segíteni másokon”

„Időmet, hitemet, jó tanácsaimat,szeretetemet”

„Tudásomat, tapasztalatomat, kenyeret,élelmet, ruhaneműt”

„Evangéliumot”

„Pénz (adomány), idő (egymás meghallgatása), ruhanemű, gyerekruha, élelmiszer (károsultaknak), szolgálat (lelki, ill. fizikai)”

„Együttérzés, vigasztalás, imádkozás”

„Ha bajban vagyunk, segítünk egymásnak. Beteglátogatás, imádkozás, adakozás”

„Szeretetet adni, segíteni (anyagilag, fizikailag), meghallgatni, mosolyogni, jó szót adni, gondoskodni (testi-lelki), odafigyelni”

„Bármilyen segítségre van szükség, segítek. (orvoshoz menni, főzéshez bevásárolni)”

„Időnkből rászánni a másikra. Szeretetet, vigasztalást adni a betegeknek. A kenyerünkből is adhatunk a rászorulóknak. Időseket hozzuk autóval a templomba. A gyerekeket neveljük a hitre.”

„Akinek sok van, az gondol a sokakra és éhezőkre.Akinek kevés van, az kérjen, és biztosan kap.A kenyér mindenkinek egyformán jár.”

„Figyeljünk egymásra! Segítsük az elesetteket! Nemcsak anyagiakkal segíthetünk, sok egyéb mással is.”

Az igehirdetést követően a kis kenyerek kiosztásra kerültek.

Idén az igehirdető Lenkeiné Mária, paksi református lelkész volt, aki a MEÖT honlapjáról a bőséges vetíteni valót, a diákat, zenéket letöltötte, a technikáról gondoskodott és kezelte.A felolvasók Feil Anita, Fittné Ildikó, Gadányi Andrea, Gutai Júlia, Hoffman Ádámné, Koch Boglárka, Mezősi Andrea, Szabó Vilmosné voltak.Zenei kíséret:Koch Boglárka. A kis kenyereket chilei recept szerint ő sütötte.A szeretetvendégség házigazdái az evangélikus gyülekezet tagjai voltak, és természetesen Szabó Vilmos Béla esperes, aki a bevezetőt, majd a kibocsátást és az áldást mondta.

Országismertetés, kiállítás (és a fenti összeállítás): Koch Józsefné
Fotók: Bolláné Hegedűs Zsuzsa

Ökumenikus világimanap 2010
Létrehozva: 2010. március 8. » Címkék: Világimanap beszámolók, Beszámolók

Kamerunba utazhattak – gondolatban - azok az érdeklődők, akik 2010. március 5-én a paksi (volt) evangélikus iskolába eljöttek. Autentikus kameruni zenével és ottani szokás szerint pirított földimogyoróval fogadtuk a vendégeket. Egy kis kiállítás, melynek tárgyai és textíliái között számos eredeti afrikai volt, segítette az illúziót. A diaképes előadás az ország földrajzát, történelmét, etnikai, nyelvi, vallási megoszlását, gazdaságát, kultúráját, jellegzetes ételeit mutatta be dióhéjban, kitérve a nők életmódjára, az ottani problémákra.

Színes ruhákba öltözött nők csoportja vonult be zenére, kezükben ütőhangszerekkel, a liturgia felolvasására. A hallgatósághoz hasonlóan itt is mindhárom felekezet (evangélikus, katolikus, református) képviseltette magát. „Minden mi él, Istent dicsérje!” – ennek jegyében kezdődött az istentisztelet. Imádságra hívtak azzal a tudattal, hogy Istenünk közel van hozzánk, ha hosszú a szárazság és nem terem a föld, vagy ha árvizek jönnek, földcsuszamlások és más katasztrófák. A bűnbánat és bocsánatkérés után újra a magasztalás következett. Az olvasmány az Apostolok cselekedeteiből Pál, Szilász és a szolgálóleány történetét mutatta be. Az Ézsaiás 42:10-17. felolvasása, majd az igehirdetés következett, melyet ezúttel Ráczné Pethő Ildikó végzett. A könyörgésekre mindannyiszor közösen válaszoltunk: „Isten nem fog elhagyni bennünket”

Jó arra gondolni, hogy velünk egy időben, szerte az országban s a nap folyamán a Föld csaknem 200 országában több ezer különböző felekezetű hívő imádkozott egymásért, s egy bizonyos országért, melynek asszonyai az év imanapi liturgiáját előkészítették. A keresztyén asszonyok világot átfogó mozgalma 1887-ben indult útjára. „Informáltan imádkozni- imádkozva cselekedni!” – ez az imanapok célkitűzése. Magyarország éppen 25 éve kapcsolódott be ebbe a szolgálatba. Az első paksi női imanapot Brebovszkyné Pintér Márta szervezte 1992-ben. Azóta is örömteli találkozási lehetőség számunkra ez a nap.

2011-ben Chile lesz a témánk. Önt is várjuk!

Szöveg, fotók és videó: Kochné Inotai Gyöngyi, az imanap és kiállítás rendezője

Ökumenikus Világimanap 2009
Létrehozva: 2009. március 10. » Címkék: Világimanap beszámolók, Beszámolók

Pápua Új-Guinea

2009. március 6.

Közreműködtek:

Koch Boglárka, harmónium
Feil Anita, felolvasás
Fittné, Ildikó, felolvasás
Fritz Györgyi, felolvasás, gitár
Mezősi Andrea, felolvasás
Pálmai Klára, felolvasás
Schukkert Ádám Gáborné, felolvasás
Szabó Vilmos Béláné, felolvasás, vetítés
Szabó Vilmos Béla, projektoros diavetítés, tőle vehettük az áldást, ő gondoskodott az igehirdetőről.
Kochné Inotai Gyöngyi, országismertetés

Evangélikus asszonyok, süteménysütés, kiállítási tárgyak gyűjtése