Ökumenikus imahét

Ökumenikus imahét a baptista, a katolikus és református testvérekkel. Helye: évenként más gyülekezetnél.

Évek:
2016 2014 2013 2012
Ökumenikus imahét 2016
Létrehozva: 2016. január 27. » Címkék: Ökumenikus alkalmak, Imahét beszámolók, Beszámolók, Kórus szolgálat

2016. január 18-tól 22-ig közösen ünnepeltük a testvéregyházakkal együtt, a Krisztus-hívők egységéért megrendezett ökumenikus imahetet. Az idei év mottója: „Arra hívattunk, hogy az ÚR nagy tetteit hirdessük!” (1Pét 2,9) A 2016. évi imaheti programot a lettországi keresztyének állították össze, melynek során fontosnak tartották, hogy felidézzék Péter apostol összefoglaló szavait, melyek Isten népének ismérvei hitbelileg és etikailag is. Ezek az ismérvek bibliai eredetűek, amelyek mind Krisztus egyházára vonatkozó kifejezések, olyanok mint „Választott nemzetség”, „királyi papság”, „Isten szent népe”, „Isten tulajdonába vett nép”. A katolikus, református, pünkösdi, baptista igehirdetők estéről estére ezeket a témákat vették sorra, valamint azokat a tetteket, amelyekről nem hallgathatunk, sem egyénileg sem közösségileg, mert felhívást kaptunk az egyház Urától, hogy hirdessük!

Az első este az örömről szólt. Az evangélium öröméről, ami nem pusztán egy emelkedett, kellemes érzelmi állapot, hanem olyan öröm, amely képes megváltoztatni, megújítani az emberi életet. Gyökeresen új irányba terelni, kimozdítani azt, ami félresiklott, beragadt. Ez a valódi, igazi örömhír, amely egyben az evangélium szó magyar jelentése is.

Kedd este, kissé provokatív módon, az igehirdető nekünk szegezte a kérdést, vajon melyik felekezetet szereti az Isten igazán. A katolikust, reformátust, baptistát, pünkösdit, evangélikust? Vagy akik a legtöbben vannak, vagy nem a régi, megszokott módon dicsérik az Istent? Hogyan lehet azt elfogadni, különösen ökumenikus közösségben, hogy a Mindenható számára mindannyian, felekezeti hovatartozás nélkül, egyformán fontosak vagyunk, mert az Ő megváltottai lehetünk, és az Ő felfoghatatlan kegyelméből élhetünk.

Szerda este a Magvető példázata került elő, ennek szomorú valósága és realitása, milyen nagy mértékben fogy a keresztények száma Európában. Templomokat, imaházakat zárnak be, adnak el, mert eltűntek, megszűntek hívő közösségek. De ugyanebből a példázatból kell észrevennünk azt is, hogy bár Isten igéje nagy veszteséggel dolgozik, csak az egy negyede hoz termést, de az hoz. Méghozzá nem is keveset, százszorosat. Istennek legyen hála, hogy még vagyunk, nem fogytunk el teljesen. Hitünk és reménységünk szerint ebbe a százszoros termést hozó egy negyedbe tartozunk mi is.

Csütörtök este Isten legfontosabb tettéről, feltétel nélküli szeretetéről szólt az igehirdető. Ami kiárad és érvényes minden emberre, kivétel nélkül. Az agapé, amely az elfogadáson túl mindig cselekvő szeretet is, hiszen Isten Jézus Krisztus halálában és feltámadásában mutatta ki, hogy milyen fontos számára az ember. Mindenki, hisz mindannyiunkért feláldozta magát.

Végül az utolsó estén, túl az összegzésen, újra hallhattuk, hogy nem saját jószándékunkból vagyunk együtt, hanem Isten igéje hívott és vezetett ide, hogy a felekezeti különbségek ellenére tudatosuljon bennünk, amit Péter apostol írt levelében, hogy ti. választott nemzetség vagytok, királyi papság, Isten szent népe, Isten tulajdona. Ő hozzá tartozunk, mert Ő Ura és Megváltója életünknek. Jó ezt közösen megélni, ebből erőt meríteni. Becsüljük meg, mert még mindig érvényes a német mártír lelkész, Dietrich Bonhoeffer megállapítása, miszerint:

„A keresztyén ember számára korántsem természetes dolog, hogy keresztyének között élhet. Jézus Krisztus ellenségei között élt. Tanítványai elhagyták. A kereszten egyedül volt, gonosztevők, csúfolódók között. Mégis azért jött, hogy ellenségeinek békét szerezzen. És ez alapján ne csodálkozzunk, ha ellenségeink körében telnek a mindennapjaink.”

Döbrentey Ildikó egyik imádságos kötetében ezt írja:

„Uram, minden szentmisén elhangzik: „Emeljük fel szívünket!” S mi válaszoljuk: „Felemeltük az Úrhoz!” A minap azt mondta nekem valaki: „Ideje lenne, hogy a keresztyének felemeljék végre a fejüket is!” Segíts bennünket, Uram, hogy felemeljük a fejünket, és ne hallgassunk, amikor a szomszéd vagy a kolléga Téged tesz nevetségessé, Uram, vagy Téged szid, vagy Téged akar meghazudtolni. Emeljük fel a fejünket, nézzünk szemébe a gyalázkodónak, és mondjuk azt: „Bármit is mondasz te, aki nem hiszel, az Úr téged is szeret. És bármit is teszel, azt az Úristen tenyerén teszed, az Ő jóvoltából és szeretetéből.” Mondjuk ezt emelt fővel, fennhangon, vagy mondjuk magunkban, de mondjuk! Áldj meg bennünket, Uram, adj nekünk bátorságot és szavakat, hogy vállaljunk Téged mindenütt: a családban, a munkahelyen, az iskolában, az utcán, a boltban, az orvosi váróban, vállaljunk mindig és mindenütt!”

Mindez ma is, most is igaz. A látható, hívő közösség mindig ajándék. Sőt csoda, amit hirdetnünk kell, felemelt fejjel és szívvel, mint az Úr nagy tettét, hogy az ígéret maggá, áldássá váljon minden ember számára.

Szöveg: Nepp Éva ev. lelkész
Fotók és videók: Kochné Inotai Gyöngyi, Tóth János

 

 

Ökumenikus imahét 2014.
Létrehozva: 2014. január 31. » Címkék: Imahét beszámolók, Kórus beszámolók, Beszámolók, Kórus szolgálat

2014. január 20-ával kezdődő héten immár hagyományosan tartották a paksi egyházak az ökumenikus imahetet. Minden évben más-más felekezet templomában kerül sor e szép alkalmakra. Idén a római katolikus templomban gyűltünk össze esténként, s kulcsoltuk imára kezünket.

Hétfőn a református, kedden a pünkösdi, szerdán az evangélikus, csütörtökön a katolikus, pénteken pedig a baptista egyház lelkésze hirdette az igét, s látott el bennünket útravalóval. A gyönyörű bibliai magyarázatok segítséget nyújtanak mindennapi életünkre. A gyülekezet kivetítőn olvasva énekelte a csodálatos énekeket.

Emelte az esték szépségét és színvonalát, hogy minden este az adott gyülekezet kórusa is szolgált, egyházi kórusművek előadásával.

A tartalmas hetet agapé zárta. A katolikus gyülekezet látott vendégül bennünket. Hangulatos hóesésben sétáltunk át a záró istentisztelet végén a templomból az iskola ebédlőjébe. A gazdagon megterített asztalok mellett hittestvéreinkkel beszélgetve zárhattuk le, hálát adva Istennek, a paksi imahetet.

Schukkert Ádámné
fotók, videók és hangfelvétel: Tóth János és Tóth Zsófia

Ökumenikus imahét 2014 - Összkar, Himnusz, kimenő orgonajáték (Király István).mp3
Ökumenikus imahét 2013. január 21-25.
Létrehozva: 2013. január 31. » Címkék: Imahét beszámolók, Beszámolók, Kórus szolgálat

A 2013. évi ökumenikus imahét hétfőtől péntekig zajló istentiszteletein az öt felekezet lelkészei felváltva szolgáltak templomunkban. Hétfőn Lenkei István református lelkész, kedden Csősz István plébános, szerdán Szabó Vilmos Béla ev. esperes, csütörtökön D. Nagy Tamás pünkösdi, pénteken Vasadi Teodor baptista lelkész hirdetett igét.

A református, a katolikus és evangélikus kórus, a pünkösdi gyülekezet duója hangszer-kísérettel, valamint a baptista férfikar szolgált egy-egy alkalommal, majd a záró istentiszteleten az egyesített kórus Purcell: Vége van már a szolgaságnak kezdetű kánonját énekelte Simon Péter vezényletével.

Az oltári szolgálatot lelkészeink közösen látták el. Orgonán Koch Boglárka evangélikus kántor játszott. Az imaheti sorozat szeretetvendégséggel ért véget.

A képeket Szénégető Szabolcs, református presbiter készítette január 25-én.

Szöveg: Kochné Inotai Gyöngyi

Ökumenikus imahét 2012
Létrehozva: 2012. február 13. » Címkék: Imahét beszámolók, Beszámolók, Kórus szolgálat

Az elmúlt héten a paksi keresztények öt felekezet részvételével minden este találkoztak a református templomban közös igehirdetésen, imádságon.

Mindegyik felekezet bemutatta énekkarát, mely emelte az színvonalat. Az imahét fő témája az átváltozás, a megújulás volt. A hívek közösen imádkoztak az egyházakért és azért, hogy minél jobban helyreálljon a különböző felekezetekben a szeretetközösség, ne elválasszon, hanem minél jobban összekössön bennünket Jézus Krisztusban való hitünk. Ez a hét különleges lelki megújulást adott az ott résztvevőknek. A hét vége fele már ismerősként köszöntötték egymást a hívek, és ott, akkor mindenkiben elkezdődött valami „átváltozás”.

Az evangélikus lelkész prédikációjában elhangzott mondat- „Egy hétig éljünk másként”- eljutott az ott résztvevőkhöz, mert akik jelen voltak ezeken az alkalmakon, egy hétig tényleg másként éltek, hiszen minden este fél hatra eljöttek a templomba, félretettek minden más feladatot, együtt imádkoztak és együtt dicsérték az Istent.

Én úgy gondolom, hogy ott, akkor elkezdődött valami. Bízom benne, hogy nem csak egy hétre szólt. Lehet, hogy még most csak egy hónapig tart a változás, aztán, jövőre egy évig, és aki ezután is részt vesz az ilyen alkalmakon, egyszer csak azt veszi észre, hogy egész életére átváltozott, hagyta belépni mindennapjaiba Jézus Krisztust, aki bűneinkért halt meg a kereszten, azért, hogy mi élhessünk benne.

Az imahét utolsó napján csodálatos élmény volt hallgatni az erre az estére újraszerveződött „ökumenikus” kórust. A közös éneklésből is áradt a keresztény emberek összetartó szeretete. Számunkra büszkeség volt hallgatni kántorunk, Baradné Koch Boglárka szólóénekét. Köszönettel tartozunk a református testvéreknek a házigazdai szolgálatért és a záróesti szeretetvendégségért.

Jövőre szeretettel várjuk az evangélikus templomba az imahét résztvevőit, bízva abban, hogy az átváltozás nem egy hétre szólt, és egyre többen veszünk részt, hívogatva a Krisztus- hívőket, hogy minél többen lehessünk együtt az Ő szeretetében. Adja Isten, hogy így legyen!

Gadányi Józsefné