Horváth Sándor

Püspöki látogatás 1927. március 13.

„Kapi Béla püspök látogatása Pakson 1927. március 13-án, Horváth Sándor 60 éves paksi lelkészi jubileumán.”

Erre a képre az előbbi képaláírással Sólyom Károly: Egy evangélikus gyülekezet a Duna partján - című könyvéből emlékezhetünk, de részleteit csupán a Dr Grosch József tulajdonában lévő eredeti, s az arról készült jelen másolatról ismerhetjük meg. A kép bal oldalán, a lépcsők előtt két férfi áll: egyikük profilból, a másik csaknem szemben látható. Előbbi a tulajdonos édesapja, utóbbi pedig a nagyapja. Mindhárman azonos nevűek, ügyvédek. A legidősebb Dr Grosch Józsefet Horváth Sándor 40 éves paksi lelkészi jubileuma idején az esperesség ügyészévé választotta a megyei közgyűlés. [1]

Az ünnepelt, 87 éves ősz hajú lelkész [2] , Horváth Sándor fedetlen fővel áll lelkésztársai körében, valószínűleg Kapi püspök bal oldalán, mögöttük segédlelkésze [3] , Pál Béla.

Az 1927-es ritka és jeles alkalomra [4] diadalkaput ácsoltak, gazdagon díszítve nyíló virágokkal, két oszlopán nemzeti zászlóval. A templomkapu fölött koronás címer, a lépcsők mellett cserepes növények és nyíló krizantémok.

A tömeg kifelé özönlik a templomból. Megtöltik a széles lépcsősort és a templom körüli teraszt. (Akkor még nem volt korlát sem.) A „főszereplők” s a hívek egy csoportja félkörívben megáll a fényképész, Tumpek Mihály fényképezőgép-lencséjével szemben: az urak keménykalapban, nyakkendősen, némelyek keménygallérral, a hölgyek arcba húzott sapkával, kalappal, tokkal, a lányok hajadonfővel, a legények kalapban, a fiúk tollas levente-sapkában, az asszonyok fejkendősen. Egyikük a jobb oldalon, áthatva az alkalom felemelő érzésével, imakönyvét imára kulcsolt kézzel tartva elmereng. Mások kíváncsian néznek a gépbe, s vannak, akik talán lelkészfeleségek vagy hozzátartozók, akik már sok hasonló eseményt átéltek, a legtermészetesebb arcukat láttatják.

A tömeg tovább özönlik, a valószínűleg hosszú expozíciós időnek köszönhetően szinte mozgásában láthatjuk. Egy világos kendős, széles járomcsontú asszony egy kisebb, egy bajuszos férfi nagyobb zászlóval vonulna lefelé, amikor valaki, talán a tanító hátrafordulva kiáltja: Emberek! Álljanak meg! Fotográfia készül. Ekkor többen hátrafordulnak, némelyek gyorsan vissza, s elkattan a gép.

Kochné Inotai Gyöngyi

Fotó 1927-ből extra méretű.jpg

Forrás: Sólyom Károly: Egy evangélikus gyülekezet a Duna partján. 30. képoldal, 143., 226. szövegoldal

 


 

A polgári iskola zászlószentelési ünnepsége 1913. június 29.

Bencze Barnabás meglepett bennünket Horváth Sándor esperes úr ünnepi beszédével és a róla szóló nekrológgal. Mindkettő a paksi Polgári Fiúiskola Értesítőjében jelent meg. Kortársaink közül valószínűleg eddig még nem sokan olvashatták. Íme:

Horváth Sándor ág. h. ev. főesperes a következő beszédet mondotta:

„Mélyen tisztelt közönség, kedves tanulóifjúság!

Azon ünnepély, mely a paksi állami polgári fiúiskola falai közt e mai nap lefolyik, első sorban és különösen ezen intézet mostani és jövendőbeli tanulóit érinti és érdekli. A ti érdeketekben történt azon méltánylást érdemlő mozgalom és intézkedés, hogy ezen intézet tanulóinak jelvénye, zászlaja legyen.

Nagyon téves volna ezen jelvényt pusztán és egyedül csak külsőségnek, minden különösebb fontosságot teljesen nélkülöző, csillogó tárgynak tekinteni. Éppen azért óhajtom, különös tekintettel a tanuló ifjúságra, néhány szóval a zászló jelentőségét és fontosságát rajzolni.

A zászló mindenekelőtt jelenti és kifejezi az összetartozandóság érzését és jóindulatát azok között, akik ugyanazon életpályát választották, akik ugyanazon időben, ugyanazon vezetés és irányítás mellett készülnek az élethivatásra, akiket ugyanazon eszme lelkesít, kik ugyanazon célért küzdenek, fáradnak, kiknek lelkét, szívét ugyanazon remények töltik be, boldogítják s kiket kitartó munkára, tevékenységre ugyanazon eszme és cél serkent.

Valahányszor e kibontott zászlóra tekintetek, ébredjen fel s erősödjék meg bennetek az együvétartozás eszméje és gondolata, hogy ti ezen intézet növendékei származás, nyelv, vallásra való tekintet nélkül egy egészet képeztek; sok testben egy lelket, egy szellemet. Forrasszon össze benneteket azon magasztos gondolat, hogy ti mindnyájan egy szép és nagy cél elérését tűztétek ki magatok elé: értelmetek fejlesztését, szívetek, érzelmetek nemesítését s jellemetek képzését, s hogy tinéktek ezen magasztos célt kitartó szorgalom, kifogástalan magaviselet, egymásnak buzdítása s jó példaadással kell és lehet csak elérni. Valahányszor e kibontott zászló leng előttetek, gondoljatok erre, hogy nektek is mindenkor felfelé kell irányítani figyelmeteket s nem szabad sem értelmi képzettség, sem érzelem mélység, sem jellemszilárdság tekintetében alant maradnotok. Nagyon közönséges, hiú, képzelgő azon ember, aki magával hamar megelégszik s aki szívesen. örömest marad alant s nem törekszik sem értelmét ismerettel gazdagítani, tudatát mélyíteni, érzelmeit nemesíteni, sem jellemét képezni es szilárdítani csak azért, mert mindez némi megerőltetésbe és fáradságba kerül. Ne a közönségest, ne a mindennapit keressétek az életben, hanem a nemest, a magasztost. De jusson eszetekbe, valahányszor e zászlót magasan lengeni látjátok, a véghetetlen Isten nagyságának és saját parányiságtoknak gondolata is: az a gondolat, hogy e földi életben az ember sikert, boldogulást csak úgy remélhet, ha Isten áldása van vele. Legyetek vallásosak, hogy a jó Isten áldását es segedelmét tőletek meg ne vonja.

A zászló jelképezi továbbá a hűséget és kötelességtudást, a kitűzött cél eléréséhez szükséges szívós kitartást.

Azt tudjatok, hogy az a katona, aki valamely zászlónak hűséget esküszik, azt a fogadalmat teszi, hogy ahhoz a zászlóhoz hű marad, azt semmi körülmények között, semmi veszélyben gyáván el nem hagyja, annak becsületet, dicsőséget törekszik szerezni, még vére omlása, élete kockáztatásával is. Hűséget, kötelességtudást követel mindnyájunktól ami élethivatásunk. Akiben nincs kötelességtudás, kötelességérzet, aki, csakhogy a bajt, kellemetlenséget elkerülje, hajlandó megalkudni a körülményekkel s képes elnémítani, elhallgattatni lelkiismeretét, elhanyagolni vagy épen elmulasztani az élethivatásával összekötött kötelességeket, az hűtlenné lett a zászlóhoz, amelynek életpályája választása alkalmával hűséget fogadott.

S ezen kötelességtudást és érzést már a fogékony gyermek és korai ifjúkorban kell megtanulni, elsajátítani. Ne feledjétek el, hogy a zászló komolyan arra int benneteket, hogy a kötelességet minden körülmények között híven kell teljesítenünk, hogy a kötelesség teljesítése alul magunkat kivenni soha nem szabad. Hogy a családnak, egyháznak, a hazának, az emberi társadalomnak csak úgy válhattok jóravaló hasznos tagjaivá, csak úgy tölthetitek be eredménnyel, becsülettel azt a helyet, melyet számotokra az isteni gondviselés kijelölt, csak úgy remélhetitek munkátokra a jó Isten áldását, ha kötelességteket mindenkor híven lelkiismeretesen teljesítitek.

Engedje a jóságos Isten, hogy a tanári kar hű, gondos fáradozása és munkáján felül még ezen zászló is hathatósan közreműködjék arra nézve, hogy ezen intézet minél több munkás, hasznos, értelmes és jellemes tagot neveljen és adjon az emberi társadalomnak és szaporítsa azok számát, kik hasznos munkálkodásuk, szeplőtlen, tiszta, szilárd jellemük által ezen tanintézet jóhirét, nevét és fényét emelik.

A jó Isten áldása legyen ezen intézeten, ezen zászlón és mindnyájunkon! Amen."

Forrás: A Paksi Magy. Kir. Állami Polgári Fiúiskola Értesítője az 1912-13. tanévről. XX. évfolyam. Szerkesztette: Balassa Sándor igazgat6. Nyomatott Rosenbaum M. Miksánál Pakson. 78-80. p.

„Személyi változás a szorosabb értelemben vett tanári testületben nem volt. Két változást mégsem hagyhatok megemlítés nélkül. Az egyik a mi iskolánkat érintette súlyosan. 1930. aug. 22-én 64 évi paksi lelkészkedés után elhunyt Horváth Sándor ág. h. ev. lelkész, kiérdemesült főesperes. Iskolánknak annak keletkezése óta jóakaró támogatója, sok éven át - még az előző tanévben is - hitoktatója s a gondnokságnak utolsó elnöke volt. Különös isteni kegyelem, hogy 90 éve dacára élete végéig teljes szellemi frissességgel és munkaerővel rendelkezett. Áldás emlékére!”

Forrás: A Paksi Magyar Királyi Állami Polgári Fiúiskola Értesítője az 1930-31. tanévről. XXXVIII. évfolyam. Szerkesztette: Olasz Károly igazgató. 1931. - Rosenbaum Ignác könyvnyomdája Paks. 1. p.

[1] Vö.: Sólyom Károly: Egy evangélikus gyülekezet a Duna partján. Paks, 1991.  131. o.

[2] Vö.: uo. 143. o.

[3] Vö.: uo. 226. o.

[4] Vö.: uo. 143. o.

 


 

Információk egy gyülekezetünkkel kapcsolatos kutatásról

Helytörténeti érdekességek a világhálón - címmel tartott az elmúlt évben előadást Schönveitz János, fiatal paksi amatőr helytörténész a Pákolitz István Városi Könyvtárban. Ez alkalommal számolt be első világháborús hősök utáni kutatásáról, melyben szerepet kapott honlapunk is.

Az általa készített Power Point és a kutatás során összegyűjtött cikkek további információkkal gazdagítják ezután honlapunk gyülekezet-történeti rovatát. (Köztük szerepel egy korabeli cikk Horváth Sándor megválasztásáról is!) Köszönet érte!

2017 február

K.I.Gy.

Életre kelt tárgyak, képek.pptx

 

BudapestiHirlap_1927_03__pages223-223_Evangélikus emléktábla I. világháborús.pdf
PestiHirlap_1927_03__pages375-375_Evangélikus emléktábla I. világháborús.pdf
PestiNaplo_1927_03__pages362-362_Evangélikus emléktábla I. világháborús.pdf
ProtestansIskolaiLap_1866__pages717-717_Horváth Sándor_Papválasztás Pakson.pdf

 

Tolnai Világlapja 1926. augusztus.jpg
Tolnai Világlapja 1927. február.jpg
Tolnai Világlapja 1932. január.jpg
Tóth Dezső-Mechwart Ernő-Kapi Béla-Schöll Lajos.jpg